Tudj meg mindent a küllemverseny menetéről!

A ló testfelépítésének megítélése:

A ló küllemét először távolabbról nézve szokás megítélni, és értékelni az összbenyomást, nemi jellegét, fajtajellegét. Ezután jöhetnek a részletek. Minden tulajdonságot a fajtára jellemző adottságokhoz kell viszonyítani. A részletes bírálat során először a fejet veszik szemügyre: profilvonal, burkoltság, fülek, szemek, állkapocs mérete. A profilvonalnak mindenképp a fajtára jellemzőnek kell lennie, a szemek viszont legyenek nagyok, kint ülőek, a fülek mutassanak érdeklődést, legyenek élénk játékúak. A fej után a nyak megítélése jön. Itt számít a hossza, az íve, a tarkó és a nyakillesztés. Ezt követi a felső vonal megítélése: a mar, hát, ágyék. Következő a far, amelynek mérete, hossza, izmoltsága, csapottsága (szögellése) a szempont. Ezután szemügyre veszik a mellkast és a hasat, majd a szügyet. A test elbírálása után jön a legkényesebb rész, a lábak. A lábak nagyon fontosak, hiszen amelyik lónak nem erős, szívós, és szilárd a lábszerkezete annak használati értéke igen csekély. A lábak bírálatakor értékelik a csontok méretét, vagyis a szárkörméretet; erősségét, az ízületek terjedelmességét, az inak szárazságát, feltételezhető erősségét, a szögelléseket, amelyek a rugalmas mozgás és ízületek kopása szempontjából nagyon lényegesek. Általánosan elmondható, hogy amely csontokon izmok tapadnak, azok legyenek hosszúak, hogy sok izom férjen el rajtuk, amelyeken csak inak tapadnak, azok legyenek rövidek, hogy a raja tapadó inak is rövidek legyenek, ezzel együtt erősebbek. Végezetül a patákat bírálják. Azoknak a fajtára jellemző méretűnek kell lenni, természetesen arányosan az egyeddel, szabályos szögellésűnek, sima felületűnek és keménynek kell lenniük.

A ló mozgásformájának bírálata:

A küllemi bírálat része a mozgásbírálat is, amikor a ló mozgásának szabályosságát, lendületét és térnyerését értékelik. Ez nem kevésbé fontos mint a testfelépítés. A bírálatot hagyományosan lépésben és ügetésben végzik, többnyire elővezetve a lovat, ahol van lehetőség rá, ott szabadon is elbíráljuk a mozgást. Szabad mozgásbírálat esetén célszerű értékelni a vágtát is, bár ez többnyire szoros összefüggést mutat a lépés minőségével.

A küllemversenyrere alkalmas ló:

A küllem a ló élete során változik. Függ a ló kondíciójától, esetleges sérülésektől, helyes/helytelen használattól, hiszen egészen másképp izmosodik egy jól lovagolt ló, mint egy rosszul alkalmazott. Hiába szép küllemű egy ló, semmit sem ér, ha belső tulajdonságaiban, természetében és munkakészségében nem felel meg céljainknak. Éppen ezért a lónak nem csak szépnek kell lennie, de feltétlenül legyen emberszerető, jó szándékú, intelligens, tanulékony, jó munkakészségű, és szilárd szervezetű.

Kialakulása:

A díjlovaglás, más néven idomító lovaglás olimpiai szakág, melynek gyökerei egészen odáig nyúlnak vissza, amikor az ember először felült a lóra. Ez a szakág ugyanis abból az igényből fejlődött ki, hogy az ember irányítani és befolyásolni tudja a lovat. Ennek értelme eleinte egy-egy úti cél elérése volt, lehetőleg a lovas által kívánt sebességgel és útvonallal. Később azonban az ember felismerte, hogy a lovaglás művészeté fejleszthető, és hogy akaratunkat úgyis érvényesíthetjük a lovon, hogy harmóniában maradunk vele, lehetővé téve, hogy a ló is élvezze a közös munkát. Ez az összhang eleinte csak a díjlovaglásra vonatkozott, de ma már minden sportra érvényes, hogy csak így lehet csúcsteljesítményt elérni.

Célja:

A kisebb kategóriájú díjlovagló versenyeken 20 x 40, a nagyobbakon 20 x 60 méteres bekerített pályán, hivatalos nevén díjlovagló-négyszögben kerül sor a feladatok teljesítésére. A lovagolandó feladatokat nehézségi fokuk alapján különböző kategóriákba sorolja a díjlovagló-szabályzat. Az egyes programok pontosan leírják, hogy mely feladatot ilyen sorrendben kell végrehajtani. A legkönnyebb programok a lovasiskola alapvető elemeit tartalmazzák (kiskör, nagykör, átlóváltás, stb…), míg a nehezebb kategóriák perdüléseket (piruett), passage-t, piaffot, sorozat-ugrásváltást és egyéb magas szintű feladatokat foglalnak magukba. A legnehezebb szint az úgynevezett magasiskola, ez a díjlovaglás speciális változata. Ezek a feladatok föld feletti gyakorlatokat is tartalmaznak, melyre csak néhány lófajta képes. Ilyen például a lusitano, lipicai, andalúz és a fríz. Bármilyen nehéz is legyen azonban a program, nem tartalmazhat olyan elemeket, amely nem része a ló természetes mozgásformájának. Az igazán komoly feladatok csak tudatos képzés eredményeként teljesíthetők. Az előre rögzített, kötelező programokon kívül gyakran rendeznek kűr versenyszámokat is, melyben a lovas egyénileg választott zenére, saját összeállítású programmal indul. A kűr esetében is rögzítenek néhány elemet, melynek feltétlenül benne kell lennie a produkcióban, annak érdekében, hogy a bemutatók nehézségi fokuk alapján összemérhetőek és egységesen érthetőek legyenek.

Értékelés:

A díjlovagló versenyeket nehézségüktől függően 3-5 bíró pontozza, a díjlovagló-négyszög különböző pontjairól nézve. Minden teljesített feladatot 0 és 10 közötti pontszámmal díjaznak. A 0 jelentése nem végrehajtott elem, a 10 ponté pedig kitűnő. Egyes feladatok kiemelt szerepet kapnak, így dupla pontszámmal számítanak az értékelésben. A program végén szerzett pontszámokat összeadják, és ennek alapján alakul ki a végső sorrend. A bírók a pontszámok mellett az összhatást is díjazzák. Itt olyan szempontokat néznek, mint a lovas befolyása és ülése, a ló lendületessége, elengedettsége, fegyelmezettsége, és jármódjainak tisztasága. Zenés kűr esetén a művészi és a technikai érték is számít.

A jó díjló és lovasa:

A jó díjló egyensúlyban, elengedetten, kötetlenül és nyugodtan mozog. Képességei között megtalálható a ruganyos, térölelő, laza mozgás és az ezt lehetővé tevő, megfelelő testalkat is: arányos test, hosszú, enyhén ívelt nyak, laza tarkó, közepesen hosszú, szabadon lebegő hát, jól izmolt far, és hosszú, erős lábak. A helyesen képzett díjló végig a lovasára koncentrál, és azonnal reagál annak legapróbb segítségeire is. A jó díjlovas precíz, kitűnő ütemérzékkel rendelkezik, és a megfelelő pillanatban tudja alkalmazni a segítségeket. Jó érzékkel, finoman érvényesíti akaratát. Higgadt lelkiállapotban, a feladatra koncentrálva nem csak versenyeken, hanem a felkészülés során is.

A Díjlovaglásban használatos szakszavak és jelentésük:

Mint minden sportágban, a díjlovaglásban is vannak úgynevezet díjlovas kifejezések, melyek alapján leírják az elemeket. Sajnos ezek angol kifejezések, pontos magyar jelentésük nincs, csak körülírni lehet. Ilyen kifejezés a piaffe (ejtsd: piáff), levade (ejtsd: levád), courbette, capriole, piruette és a passage (ejtsd:passzázs). A piaffe és a passage szinte ugyan azt jelenti. Mindkettő helyben ügetést jelent, annyi a különbség, hogy a passage-nál megáll a ló egy pillanatra a levegőben. Közepes díjlovas elemnek számít. A levade ágaskodást jelent, de a ló nem ágaskodik fel teljesen, csak fáélig, a mellső lábait maga alá húzva. A courbette teljes felágaskodást jelent. A capriole a legnehezebb díjlovas elem, a ló felágaskodik, majd a hátsó lábaival kirúg. Így tulajdonképp a ló kinyújtózik a levegőben. Íme néhány kép:

Piaffe-passage:


Levade:


Courbette:


Capriole:


A díjlovagló-négyszög:

A díjlovagló-négyszög különböző pontjait úgynevezett áthaladásjelzőkkel látják el. Ezek segítségével írják le a teljesítendő feladatokat, például: „M-K átlóváltás” (vagyis: M-ből K-ba)

Általános leírása:

A harmadik olimpiai szakág a lovastusa (más néven military, vagy háromnapos verseny), melynek programja tartalmazza a díjlovaglást és a díjugratást is, kiegészülve egy egyedi feladattal: a hosszú, természetes akadályokkal tűzdelt terepversennyel. A tereppálya hossza körülbelül 1350-7400 méter, a verseny nehézségi fokától függően. A robosztus, sövényeket, farönköket és egyéb építményeket magukba foglaló terepakadályok nem leverhetőek, ezért hibázás esetén a ló akár fel is bukhat az akadályokon. A veszély csökkentése érdekében a terepakadályok egyre korszerűbbek és biztonságosabbak, és a nehéz versenyekre való minősülési feltételek is igen szigorúak. A lovastusát három különböző nehzségi szintre osztják. A közepes nehézségű az úgynevezett kétcsillagos military verseny, ennél nehezebb a háromcsillagos, és nagyon nehéz a négycsillagos. A négycsillagos versenyek már nagyon nagy tudást és erőnlétet igényelnek, rendkívül nehezek és színvonalasak. Ezen a szinten csak négy országban vannak versenyek a világon: Bourghley-ben, Adelaide-ben, Kentucky-ban és Badmintonban.

Lebonyolítás és értékelés:

A verseny három részből áll, melyet különböző, egymás utáni napokon rendeznek. A lovasnak mind a három részt ugyanazzal a lóval kell teljesítenie. Az első napon díjlovagló programot kell lovagolni. Az itt elért eredményt hibapontokká alakítják: a legeredményesebb díjlovagló programért jár a legkevesebb hibapont. A második napon következik a terepverseny, mely általában két szakaszból áll. Az első az „A”, vagyis kisügető szakasz, a másik a „D”, vagyis terepakadály szakasz (más néven cross). 2002 előtt a bajnokságokon négyszakaszos versenyeket rendeztek, mely az „A” és „D” szakasz mellett tartalmazott egy „B” akadálypálya (steeple-chase) szakaszt, és egy „C” nagyügető szakaszt is. A szakaszok feladatait (iram, akadályok száma, stb.) a lovastusa-szabályzat tartalmazza. A terepversenyen ellenszegülésért, lóról esésért és időtúllépésért hibapont jár, amennyiben az akadályok ugratásával van összefüggésben. A ló és lovas akadálynál való bukását, illetve a teljes pályán a négyszeri ellenszegülésért kizárással büntetik. A harmadik versenynapon rendezik a díjugratást, ennek elbírálása a díjugratás szabályai szerint történik. A tusa győztese a három versenynap összesített legjobbja, aki a legkevesebb hibapontot gyűjtötte.



A jó militaryló és lovasa:

A militaryló rendkívüli vágtázó- és ugróképességgel, gyorsasággal és szívóssággal rendelkezik. A nehéz feladatok leküzdéséhez kitűnő hozzáállás szükséges, ami elsősorban a bátorságban, az ugrani akarásban és a lovas irányában tanúsított feltétlen engedelmességben nyilvánul meg. Ezen tulajdonságok mellett a militarylónak eleget kell tennie a díjugratás és a díjlovaglás fő kitételeinek is. A jó militarylovas rendelkezik a két előbbi szakág lovasának minden tulajdonságával, emellett rendkívüli fizikai erőnléttel bír. Mivel a lovastusában való eredményes szereplés sokoldalú kiképzést igényel, számos szakértő ezt a szakágat tartja a lovassportok királyának.

Kialakulása:

A fogathajtás gyökerei az első lovas szekerek idejéhez nyúlnak vissza. Már az ókori görögök és rómaiak is rendeztek fogatversenyeket, ahogy használtak harci fogatokat is. Ezek eleinte csupán egy-két személy szállítására voltak alkalmasak, de később, a harci kellékek elszaporodásával, majd a személy- és áruszállítás elterjedésével nagyobb méretű, egyre több ló által húzott kocsik is mindennapossá váltak. A fogathajtás egy több ezer éves moderációs folyamat, valamint a lovas kultúra ősi hagyományainak egyidejű hatására válhatott a mai modern lovassportok egyikévé.

Értékelés:

A hajtók egyes, kettes, és négyes fogatban versenyeznek. Az egyesfogat hajtók egy lóval és egy segédhajtóval, a kettesek három lóval és egy segédhajtóval, míg a négyes fogatok öt lóval és két segédhajtóval nevezhetnek a versenyre. A hajtó a nevezett lovai közül tetszés szerint állíthatja össze a fogatát a különböző feladataihoz. A modern fogatversenyek lebonyolítási formájának fő célja a fogatok sokoldalúságának tesztelése. Ennek megfelelően a komoly fogathajtó versenyek a lovastusához hasonlóan több részből állnak. Az első feladat a díjhajtás, ahol a díjlovaglás analógiájára a fogatban dolgozó lovak és a hajtó összhangjának és közös munkájának tesztelése a cél. A kötelezően teljesítendő feladatsor elemeit 0 és 10 pont közötti értékkel díjazza egy- vagy öttagú bírói testület. A szempontok a feladatok pontos végrehajtásán kívül a következők: a lovak jármódjainak tisztasága, a mozgásuk szabadsága, a lendületesség, a lovak engedelmessége és segítségekre való reagálása, a hajtó segítségei, valamint a fogat megjelenése és a lovak ápoltsága. A második teljesítendő feladat a maratonhajtás, ahol a fogatoknak egy kijelölt terepszakaszon kell haladniuk, amely akadályokat is tartalmaz. A terepakadályok számos kaput tartalmaznak. A verseny pályaépítője kijelöli, hogy milyen sorrendben kell áthaladniuk. A feladatok sokszor többféle útvonalon is megoldhatók, és a hajtó a maraton előtti pályabemutatón dönti el, hogy számára melyik útvonal a legkedvezőbb. A fogatok helyezési sorrendje a terepakadályokon eltöltött idő alapján alakul ki. Az utolsó versenynapon kerül sor az akadályhajtásra, melynek során a fogatok számozott, gumiból készült akadálykapuk – úgynevezett selybák – között haladva, az azokra tett teniszlabdák leverése nélkül kell teljesíteniük egy, a selybák által meghatározott útvonalat. Itt a legkevesebb hibapontot gyűjtő, leggyorsabb fogat végez az élen. A verseny végső győztesét a három feladat összesített eredménye alapján hirdetik ki. A kisebb fogathajt versenyeken gyakran csak akadályhajtást rendeznek.



Négyesfogatban használt kifejezések:

A fogathajtásban is vannak speciális szakszavak, de ezeket csak a négyesfogatnál használják. Ilyen szó az ostorhegyes, a rudas, a gyeplős és a nyerges. Az ostorhegyes a fogatban lévő jobb első ló, a rudas a jobb hátsó, a gyeplős a bal első és a nyerges a bal hátsó.

A jó fogatló és hajtója:

A jó fogatló gyors, szívós, robbanékony, engedelmes, bátor és kiegyensúlyozott. Térölelő mozgással és kitűnő kondícióval rendelkezik. Érzékenyen reagál a hangsegítségekre, de nem fél a zajtól. Testfelépítésében elsődleges szempont az erős szügy és far, valamint az acélos lábszerkezet. A díjhajtásban jól használható lovak elegáns megjelenésűek, laza tarkóval és közepesen hosszú, enyhén ívelt nyakkal rendelkeznek. A jó hajtó finom kézzel és következetes hang és ostorsegítségekkel irányítja fogatát. Maximálisan tud összpontosítani, emellett kellő taktikai érzékkel és kimagasló reflexxel rendelkezik.

Kialakulása:

Talán nincs még egy szakág, amely létrejöttének oka oly kevés magyarázatra szorulna, mint a távlovaglásé és a távhajtásé. Eljutni „A” pontból „B”-be; ez volt az ember legelső igénye, amikor rájött, hogy a lovat nem csak a húsa, a szőre, vagy a teje teszi érdekessé. A távlovaglás mint verseny valószínűleg az Arab-félszigeten, az arab ló hazájában alakult ki elsőként, de az ilyen jellegű versenyzés a ló „közlekedési eszközként” betöltött szerepe miatt a világ minden részén kézenfekvő volt.

Értékelés:

A távlovaglás és a távhajtás fő célja a kijelölt táv legrövidebb idő alatt való megtétele. Az ész nélküli nyargalászás azonban nem megengedett: a versenytávot szakaszokra osztják, és a lovaknak minden szakasz után kötelező állatorvosi vizsgálaton kell részt venniük. Itt megmérik a ló pulzusát és légzését, aminek egy bizonyos idő alatt vissza kell állnia a normálishoz közeli értékre. Megnézik, hogy a ló nem sántít-e, hogy nincs-e rajta a nyereg által okozott törés, vagy nem merül-e fel bármilyen más, olyan jellegű probléma, mely az itt felsorolt összes szempont mellett a versenyből való kizárást vonhatja maga után. A távlovaglás a gyorsaság mellett taktikai sport is. A lovasnak pontosan kell ismernie lova szervezetét és kondícióját, valamint tudatában kell lennie, hogy a különböző talaj- és időjárási viszonyok esetén milyen tempót diktálhat. Így tudja eldönteni, hogyan tartalékolja lova erejét az utolsó méterekig.

A jó távló és lovasa:

A jó távló mindenekelőtt acélos szervezeti szilárdsággal, remek kondícióval és hatalmas küzdőképességekkel rendelkezik. Nagy távok egyenletes tempóban való megtételére képes, és lelkesedése szélsőséges időjárási viszonyok között sem lankad. Lovasa fizikai erőnléte kifogástalan, és ülésével, valamint segítségeivel nem zavarja lovát. Gondolkodik és kész kompromisszumokat kötni. Lova egészségét fontosabbnak tartja a győzelemnél.